36Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. 37Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok.
János evangéliuma 18. rész
Miért lehet ennyire nyomasztó jelenlegi helyzetünk az emberiség számára? Mire emlékeztet ez bennünket, Isten népét? Ezek a gondolatok foglalkoztatnak a napokban. Egyik válaszom a fent említett evangéliumi szakaszban nyer értelmet.
Eddigi életminőségünket nyilván egyénenként eltérően, sokféleképpen meg lehetett ítélni, de alapjába véve mégis ki merem jelenteni, messzemenően jó dolgunk volt. Ha csak az apostoli mércét vesszük alapul (De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.1Tim 6,8), beláthatjuk ezt. Fogyasztói társadalmunk egyre több és jobb(nak tartott) lehetőséggel „ajándékozott meg” minket, ami ránk, a hívő népre is hatással volt.
Igaz-igaz, azért voltak problémák, nehézségek is. Olykor a fogyasztói magatartás által kreált nem valódi problémák, máskor nagyon is valóságosak. Egy betegség, kapcsolat megromlása, baleset, stb. Mindezek ellenére már-már mennyei jólétben éltük az életünket. Terveztünk, megvalósítottuk. Szeretetkapcsolatban, békességben (nincs háború, sem húsbavágó keresztényüldözés), bőségben éltük az életünket. Még ma is.
A járvány azonban kőkeményen emlékeztet bennünket arra, hogy nem ez a föld a mi hazánk. Ma is fülembe zúg a szamosszegi általános iskolások 3-4. osztálya által az osztályteremben, szűk körben megtartott március 15-ei ünnepség egyik éneke, amelynek ez volt a vissza-visszatérő sora: „Ez a föld a te hazád!” Bizonyos értelemben igen. De szellemi értelemben mégsem! Az Éden tökéletes volt. A bűn által megromlott világ nem az. Még a Jézus által meglátogatott föld sem teljesen az. A menny az. És még nem vagyunk ott.
Ma adjunk hálát Jézus megváltó munkájáért, amivel betört az átok alatt levő világba, és örömmel tekintsünk a jövőre, testünk megváltására!
„Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” Zsidókhoz írt levél 13,4
Szólláth Imre Rudolf
2020. március 19.
