21Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem. 22Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? 23Jézus mellett telepedett asztalhoz egyik tanítványa, akit Jézus szeretett. 24Intett neki Simon Péter, hogy tudakolja meg, ki az, akiről beszél. 25Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: Uram, ki az? 26Jézus így felelt: Az, akinek én mártom be a falatot és odaadom. Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának; 27és akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá: Amit tenni akarsz, tedd meg hamar! 28Az ott ülők közül senki sem értette, hogy miért mondja ezt neki. 29Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit. 30Miután tehát elfogadta a falatot, azonnal kiment. Már éjszaka volt. 31Amikor Júdás kiment, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; 32ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt. 33Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. 34Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Jn 13.
A csütörtöki események – különösen János evangéliumában, a páskavacsora után – igen részletesen vannak megörökítve. A cselekménysor drámai, ugyanakkor Jézus még az utolsó óráiban is tanítja, bátorítja tanítványait.
Megrendültségében még megmutatja nekik a lábmosás által, hogy mit is jelent a szolgáló élet. Közvetlenül azután, hogy leleplezi (nem ártó, bántó szándékkal) árulója személyét, arról beszél, hogy szeretnünk kell egymást (és ő nem csak beszélt erről). Nyugtatja tanítványait. Előrevetíti, hogy bár ő – fizikailag – el fog tűnni az életükből, de belép az Isten újabb lénye, személye, a Szentlélek, aki majd mindenben segít nekik. Benne való megmaradásra ösztökél a szőlőtő példájával. Gyümölcstermő életet helyez kilátásba. Felkészíti övéit, hogy – adott esetben Jézus nevéért – gyűlölettel is fognak találkozni. Utal a feltámadás utáni első találkozások kimondhatatlan örömére. Az Atyához való járulásra, tőle való kérésre biztat. Majd elmondja a főpapi imádságot (Jn17). Elfogásakor gondja van tanítványai testi épségére („ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni”), halálával hamarosan pedig lelkükre is.
Ezt most mind nekem, neked is üzeni!
Szólláth Imre Rudolf
2020. április 8.
