„Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled.” (Zsolt 103,2)
Az év végéhez közeledve alig van ember, akit az évforduló közelsége ne ejtene gondolkodóba. Az esztendők jönnek, múlnak, és ez arra emlékeztet, hogy életünk ideje véges. Amikor e pár sort írom, én is visszaemlékezem a múló esztendőre. Hála tölti el a szívem az én Istenem iránt, mert egy gazdag esztendőre emlékezhetem vissza. Emlékezzünk együtt, testvéreim, arra a sok lelki-testi áldásra, amellyel gazdagon megáldott bennünket a mi gondviselő Atyánk. Kegyelméből van mire emlékeznünk, van miért áldani Őt. Megadta mindennapi kenyerünket gazdagon, megőrzött a természeti csapásoktól, és nagyon sok lelki jóval halmozott el. Csak hálára és magasztalásra van okunk. Amikor emlékezünk, visszatekintünk, akkor emlékeznünk kell mulasztásainkra is, hogy hányszor voltunk hálátlanok, érdemtelenek a sok jóra, és mindezek ellenére ő még mindig kegyelmes volt hozzánk. Ez indítson bennünket nagyobb és őszintébb hálára a mi Urunk iránt. Figyelmeztessen ez az igevers bennünket naponként: El ne feledd, mennyi jót tett veled! Mert mi, emberek hajlandók vagyunk elfeledkezni a jóról. “Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk.” Erre emlékezzünk, és ezért áldjuk Őt minden nap!
„Az Úrban tervezzétek a jövőtöket”
Ez a pár bibliai vers (Jakab 4,13-16) az elbizakodott dicsekvőknek íródott, akik túl biztosak a dolgukban. Akik magától értetődőnek tartják, hogy boldog új évük, jövőjük lesz. Pedig nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy életünk olyan, mint a lehelet. Az pedig nem nagy valami. Tünékeny, bizonytalan. Ilyen bizonytalan lenne a jövő? Jézus Krisztus nélkül igen! De akinek Ura és Megváltója van, annak van és lesz boldog új éve és jövője. Aki hisz Őbenne, az reménykedhet a boldog jövőben.
Legyen ez figyelmeztető számunkra az év kezdetén: az Úrban tervezzétek a jövőtöket! Az Úrba vetett bizalommal tervezzünk, nem pedig a mi ügyességünkben és bölcsességünkben bízva. “Ha az Úr akarja és élünk,…” Sajnos sokszor még a hívő ember is megfeledkezik erről, és sok tervünk ezért nem valósul meg, csalódottnak érezzük magunkat. Személyes, családi, gyülekezeti életünket, terveinket hagyjuk, hogy Ő irányítsa, mert Ő tudja a legjobban, hogy mit hoz a jövő számunkra. Ő megígérte: velünk lesz minden napon a világ végezetéig. Kell ennél több nekünk?
Koncz László
(Forrás: Varsányi Templomőrző, 2001, karácsonyi szám)
