Hatvan év

Egyike voltam azoknak, akik 1961. augusztus első vasárnapján ott álltak a nagydobosi imaház bemerítő medencéjénél, és gyerekfejjel, de mégis meggyőződéssel vállaltam a bemerítkezésben megnyilvánuló tanúságtételt. Visszatekintve az elmúlt 60 évre érdemesnek tartom megosztani a következő összegző gondolatokat az olvasókkal. A szülői házban megismert hitvalló életvitel, valamint a gyülekezetben gyerekfejjel is megismert és elfogadott igazságok egy … Read more

Pünkösd Nagyvarsányban

„Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.”Zsid 13,7-8 A nagyvarsányi gyülekezet lelki neveltje vagyok. Itt láttam meg a napvilágot – lelkileg. Velük ünnepeltem az első pünkösdömet, s láttam az övékét is. Péter apostollal mondom:„…nem … Read more

A gyermeki hit is lehet bizonyságtevő

Gyermekkoromtól kezdve nagyon szerettem imaházba járni (Nagyvarsányban), és vasárnapi iskolába is. Mindég nagyon szerettem a feladatokat, és amit meg kellett tanulni. Az énekkarnak is tagja voltam, azt is nagyon szerettem. Én olyan gyerek hittel szeretnék élni most, mint akkor volt. Egyszer elmentünk egy nagynénémet meglátogatni. Nagyon beteg volt. Leborultunk érte imádkozni édesanyámmal, és én hallottam … Read more

Imaházmegnyitás Nagyvarsányban

Május 8-án volt a jelenleg is használatban álló imaház megnyitásának 72. évfordulója. Ennek apropóján olvashatjuk a megnyitásról szóló híradást. Szolgálja az épület ma is Isten dicsőségét, legyen az a hely, ahol a mindenkori istent-keresők megtalálják Istent, és egymást! Hatalmas testvéri sereg gyűlt egybe a nyíri lankákról május 8-án Nagyvarsányba, ahol testvéreink példás áldozatkészségéből szép új … Read more

A családban rejlő kincsek

Mivel (a szüleim) mind a ketten befogadták Jézust a szívükbe, a frigyláda bekerült a házunkba, és megáldotta otthonunkat az Úr. Igaz, a család minden tagjának ki kellett vennie a részét a munkából. Még alig voltam 8-9 éves, mikor hat-nyolc km távolságra vittem az ebédet két kézben a birtokon dolgozó testvéreimnek. Sokszor kis gyalogúton, búzatáblákon, kukoricáson … Read more

Megmérettél…

Százöt évvel ezelőtt született Gemzsén az én drága, kedves Édesanyám, Miklovicz Teréz, kinek csendes, szerény élete, hite példa volt előttünk. Családja, unokái, helybeli hittestvérei, s azok, akik közelebbről ismerhették, meleg szeretettel emlékeznek rá mai napig is. Vallásos családban született, így már gyermekkorától hallott Istenről. Szüleivel templomba járt, olvasta a Bibliát. Személyes Megváltójának Jézust akkor fogadta … Read more

Egymás buzdítása az odaszánásban

„Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá.”Lk 19,31 A gyülekezetből sokan hozzájárultak az imaház építéséhez olyan módon is, hogy a meghizlalt disznót, tehenet, jószágot, különböző dolgokat, amit lehetett pénzzé tették, és az a gyülekezet javára lett szánva.Mivel mi egy szobában éltünk, mindent lehetett éjszakánként hallani. Egyszer … Read more

A ló is elszabadul, ha zabola nincsen
(Egy 1946-os bemerítkező visszaemlékezései)

1930-ban születtem. Édesapám (Szűcs B. András) meghalt 1943-ban. A pap nagyon haragudott rá, mert törvénytudó ember volt édesapám, nagyon sokat olvasott. Amikor meghalt, másnap Imrét és Terit (a testvéreimet) hazaküldte a tanítónő az iskolából. A tiszteletes úr azt mondta, menjenek baptista iskolába. Így került Imre Avasújvárosba Elek Péterékhez. /Van benne jó is, meg rossz, de … Read more

“Tudok egy szerelmes kápolnát…”
(Egy 80 évvel ezelőtti bemerítés)

Révész testvér a lelkipásztorunk lett (1935-ben). Mindig nagyon szeretett jönni hozzánk, mi is szerettük őt. Nagyon barátságos volt a gyerekekhez és felnőttekhez is. Mindig, ha szóba kerül, megjelenik előttem az a mosolygós, derűs arca.…Behívták Révész testvért katonának, és a huszárokhoz osztották be. Akkor volt, hogy felszabadult Beregszász, megnyitották a határt, és itt vonultak el lóháton … Read more

Ketten az előttünk járók közül

Vass Ferenc és Révész Sándor Forró, tüzes napok, félelem és rettegés fájdalmas emlékű időszakában, kevéssel a második világháború után, egészen fiatalon ismertem meg két „nyírvidéki” prédikátort. Mindketten erősítettek engem. Mindkettőjüket a múlt század elején Czine Ferenc testvér bátorította, hogy válasszák a szent szolgálatot, az Úr országa építését. Magam is ennek a szolgálatnak a kezdetén tartottam, … Read more