Gyengeségeinkben is örvendezni

7Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak:14Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. 16Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
2Kor 4,7 14-18

Mostanában kislányunk nem jár óvodába, így minden nap arra is figyelnünk kell, hogy levezessük energiáit. Ennek érdekében kerestünk egy tornázós videót, ahol egy – szintén óvodás – kislány egy plüssállattal a kezében különböző, egyszerű gyakorlatokat mutat be. Lehet vele együtt tornázni. A kislányunk pedig igényli, hogy valamelyik szülője is tartson vele. Egy ilyen alkalommal megdöbbentő élményben volt részem. Lelkiismeretesen végigtornáztam a videót, és meg kellett állapítanom, hogy már nem úgy megy, mint ahogy azt elvártam volna magamtól. Még negyven éves sem vagyok, de a mozgás már nem úgy megy, mint 5 éve… Mi lesz itt még később??

Pál megmondta: testünk cserépedény. Törékeny. Sérülékeny. Nem bír ki mindent. Fárad. Romlik. Megbetegszik. Az idő múlásával felerősödnek ezek a folyamatok, végül pedig „földi sátorunk összeomlik”. Nem valami biztató jövőkép. Ugyanakkor a megváltó Krisztus abban a kiváltságban részesít minket, hogy betölt minket Szentlelkével, ami „rendkívüli erő” az egyre gyengébb testben. A Lélek garantálja, hogy örökkévaló, romolhatatlan jövőnk lesz!

Azt hiszem, hogy ennek igazán örülni tudjunk, legalább egyszer életünkben át kell élni a korlátainkat. A határainkat (közelebb vannak, mint gondolnánk…). Tudok így tekinteni betegségeimre? Képességvesztéseimre? Bizonnyal nehéz és szomorú élmények ezek, de átragyoghat rajta a Krisztus, és ebben az állapotban is lehet örömünk, békességünk, nyugalmunk.

Hála ezért Neki!

Ámen

Szólláth Imre Rudolf

Oszd meg másokkal!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email