7Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: …14Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. 16Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
2Kor 4,7 14-18
Mostanában kislányunk nem jár óvodába, így minden nap arra is figyelnünk kell, hogy levezessük energiáit. Ennek érdekében kerestünk egy tornázós videót, ahol egy – szintén óvodás – kislány egy plüssállattal a kezében különböző, egyszerű gyakorlatokat mutat be. Lehet vele együtt tornázni. A kislányunk pedig igényli, hogy valamelyik szülője is tartson vele. Egy ilyen alkalommal megdöbbentő élményben volt részem. Lelkiismeretesen végigtornáztam a videót, és meg kellett állapítanom, hogy már nem úgy megy, mint ahogy azt elvártam volna magamtól. Még negyven éves sem vagyok, de a mozgás már nem úgy megy, mint 5 éve… Mi lesz itt még később??
Pál megmondta: testünk cserépedény. Törékeny. Sérülékeny. Nem bír ki mindent. Fárad. Romlik. Megbetegszik. Az idő múlásával felerősödnek ezek a folyamatok, végül pedig „földi sátorunk összeomlik”. Nem valami biztató jövőkép. Ugyanakkor a megváltó Krisztus abban a kiváltságban részesít minket, hogy betölt minket Szentlelkével, ami „rendkívüli erő” az egyre gyengébb testben. A Lélek garantálja, hogy örökkévaló, romolhatatlan jövőnk lesz!
Azt hiszem, hogy ennek igazán örülni tudjunk, legalább egyszer életünkben át kell élni a korlátainkat. A határainkat (közelebb vannak, mint gondolnánk…). Tudok így tekinteni betegségeimre? Képességvesztéseimre? Bizonnyal nehéz és szomorú élmények ezek, de átragyoghat rajta a Krisztus, és ebben az állapotban is lehet örömünk, békességünk, nyugalmunk.
Hála ezért Neki!
Ámen
Szólláth Imre Rudolf
