Hála, hogy életre hívtál,
Neveltél, s megszólítottál.
Szent Fiadat nekem adtad,
Gyarló lelkem elfogadtad.
Fület adtál, hogy halljalak,
Szemeket, hogy láthassalak.
Kezeket, hogy tegyek-vegyek,
Napokat, hogy növekedjek.
Erőt, időt, vidámságot,
Imádságra kiváltságot,
Üdvre váró reménységet
Tőled kaptam. Hála Néked!
S ha volt bánat, könnyhullatás,
Nehézség, szorongattatás,
Tudom, azt is Te engedted.
Áldott legyen érte Neved!
Jóságodat nem mérhetem,
Tetteid meg nem érthetem,
Utaidat át nem látom,
Mégis a Te Neved áldom.
Életemért, családomért,
Otthonomért, mennyországért,
Jóért, rosszért, ami érhet,
Téged csak a hála illet.
Szalacsi Dóra
(Forrás: Varsányi Templomőrző, 2014. szeptember)
