(Az ÚR) 10Ezt mondja az ÚR erről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket az ÚR. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket. 11Ezt mondta nekem az ÚR: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért! 12Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket. … (Jeremiás) 19Ennyire megvetetted Júdát, szívből megutáltad Siont? Miért sújtottál bennünket gyógyíthatatlan csapással? Békességre vártunk, de nem jött semmi jó, és a gyógyulás idejére, de csak rettegünk! 20Elismerjük, URam, gonoszságunkat, atyáink bűnét is: vétkeztünk ellened. 21A te nevedért kérünk, ne utálj meg minket, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! Gondolj ránk, ne bontsd fel a velünk kötött szövetséget! 22Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, URunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket! (Az ÚR) 1De az ÚR ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen. Kergesd el őket, menjenek előlem!
Jer 14-15.
Jeremiás könyvének 14-15. részeiben igen nehéz párbeszédre bukkanhatunk Isten és prófétája között, aminek súlyos következményei vannak a választott népre nézve. Azzal indít Isten, hogy bejelenti a szárazságot, mint ítéletet, és Jeremiás közbenjárására (Ha bűneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, Uram!) módszeresen nemet mond. A próféta nehezen érti a helyzetet. Nem így ismerte eddig az Urat.
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy ez a párbeszéd egy adott időre, „pillanatnyi állapotra” vonatkozik, és nem végleges Isten nemet mondása. De most nemet mond gyermeke könyörgő, közbenjáró szavára. Vajon miért? Milyen következtetést, apaligaságot vonhatunk le ebből?
Úgy tűnik, Isten egy adott közösséget érintő ítélete addig nem oldódik fel, míg el nem éri rendelt célját. Most is azért jön szárazság, mert a választott nép nem hallotta Urának szeretetteljes intő szavát, és Istennek most hangosabban kell szólnia. Attól, hogy néhány embernek érzékenyebb a füle és szíve Isten szavára, egy dolog. Isten széleskörűen, az egész közösséggel szeretné megértetni, hogy nem jó úton haladnak! És amíg ez nem történik meg, nem hallgatja meg Jeremiás közbenjárását! Ebben a tekintetben a próféta – egyébként abszolút jó szándékú könyörgése (az ő tiszta szívével és istenfélelmével együtt) a nép hosszútávú kárát szolgálná. Mert ha elhárulna a baj, a nép semmit sem változna. Sajnos.
Lehet, hogy időnként annak van ideje, hogy elszenvedjük az ítéletet (miközben mi helyünkön vagyunk, vagy helyreálltunk), és imádkozzunk sorsközösségünk Istenhez fordulásáért. És még beszéljünk is ennek fontosságáról.
Szólláth Imre Rudolf
2020. április 28.
