Százöt évvel ezelőtt született Gemzsén az én drága, kedves Édesanyám, Miklovicz Teréz, kinek csendes, szerény élete, hite példa volt előttünk. Családja, unokái, helybeli hittestvérei, s azok, akik közelebbről ismerhették, meleg szeretettel emlékeznek rá mai napig is.
Vallásos családban született, így már gyermekkorától hallott Istenről. Szüleivel templomba járt, olvasta a Bibliát. Személyes Megváltójának Jézust akkor fogadta el, mikor a Szentírásból Dániel könyvét olvasva ez az ige nehezedett szívére: „Megmérettél és híjjával találtattál…” Isten munkálkodott az Ő szívében, s nem hagyta nyugodni az az igei gondolat.
Gyalog átjött Ilkre, mivel Gemzsén nem voltak, s a mai napig nincsenek baptisták, Hudák Istvánné Linka nénihez, aki éppen betegen ágyban feküdt. De nem küldte el, hanem hellyel kínálta, meghallgatta bűnvallását, és egy éneket kezdett énekelni: „Isten Fia a földre jött, és megtalált a bűn között…”
Ezután elkezdett a baptista gyülekezetbe járni, s 1949 nyarán be is merítkezett a Tiszában Margittai Lajos lelkipásztor által. Hat évig gyalog járt át Gemzséről Ilkre a közösségi alkalmakra. Ugyanígy ment lelki testvéreivel Nagyvarsányba ünnepélyekre a poros földúton, de mindig nagy örömmel. A varsányi testvérek nagy szeretettel fogadták a körzetből érkezőket, meghívták őket ebédre, s így a délutáni alkalmat is együtt tölthették az Úr előtt.
Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy Édesanyámról ilyen szép emlékeket őrizhetek szívemben. Élete példa előttem abban is, ahogyan minden nap olvasta, s családja előtt megélte az igét. Rendkívül fontosnak tartotta a gyülekezeti alkalmakat, a közösség anyagi- és imatámogatását. Amíg ereje engedte, fizikálisan is részt vett a közösség építésében.
Hitében mindvégig kitartott, utolsó leheletéig ragaszkodott hű Megváltójához. Vágyát egy tőle sokszor hallott, számára kedves ének fejezte ki:
„Uram, óh add, ha vándorútam,
Majd véget ér itt a borúban,
Elérjek Hozzád
S te fénylő orcád Hadd lássam én.
Ott álljunk üdvbe öltözötten,
Én és szeretteim köröttem.
Uram, Tehozzád, Hol fénylik orcád,
Vágyódom én.”
Az élettel betelve fejezte be földi küldetését 97 évesen. Drága emléke szívemben, szívünkben él, mely legyen áldott. Ámen.
Vitális Istvánné
