1Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait. …
5Azután így szólt hozzájuk: „Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, 6mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; 7– és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! 8Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van.”
9„Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 10Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. 11Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, 12vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? 13Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?”
Lk 11:1,5-13
Mindig izgalmas, amikor Jézus megad valamit a tőle kérő(k)nek. Ez esetben is erről van szó. Tanítványai azzal a kéréssel fordulnak hozzá, hogy tanítsa őket, hogyan érdemes imádkozni. Háromszoros választ ad a Mester. 1. Válaszol a kérésre, ezzel is illusztrálja a harmadik pontot. 2. Példát mutat az imádság tartalmára (a Mi Atyánk rövidebb változatát örökíti meg Lukács ezen a helyen). 3. Ha kérdéseink/kéréseink vannak, bátran és bizalommal fogalmazzuk meg azokat, és Isten nem hagyja majd válasz nélkül a hozzá fordulót. Bár még nyelvünk sincs a szó, a Mindenható már tudja, mégis fontos megfogalmazni kéréseinket. Ha pedig nem Isten szorul a kérések megfogalmazására, akkor valószínűleg mi magunk.
Ahogy egy kapcsolat sem működik világos és egyértelmű, nyílt és őszinte kommunikáció nélkül, úgy nekünk is szükségünk van arra, hogy Isten felé (és egymás felé is) gyakoroljuk azt. Érdemes félretenni előítéleteinket, félelmeinket, de leginkább érdektelenségünket. Jó lenne megtanulni úgy beszélgetni Istennel, hogy abban magunk számára is világos legyen, mi is van bennünk, és így álljunk készen arra, hogy meghalljuk az Ő válaszát.
„Mennyivel inkább ad Mennyei Atyátok Szentlelket” – ezzel Jézus súg is egy kicsit, hogy milyen vágyaink legyenek. A Szentlélekre vágyakozni azért is lehet fontos, mert ő az, aki eligazít minket a kérdéses dolgokban, aki eligazít igazság tekintetében. Ma nyugodtan mondjuk el Istennek szívünk minden vágyát, és ő majd helyén kezeli azokat, megadva közben azt, amire valóban szükségünk van. Micsoda lehetőség! Éljünk vele!
Szólláth Imre Rudolf
