50Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. 51És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. 52Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; 53mindig a templomban voltak, és áldották Istent.
Lk 24.
2Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől.
ApCsel 3.
A Szentlélekre várakozás félidejében vagyunk, amennyiben elképzeljük magunkat a tanítványok helyébe. Hamarosan új események sora tölti be Jeruzsálemet, onnan kiindulva az egész világot. De most még csend van. Várakozás. Gondolatok és érzések vegyülnek. A tanítványokban is, az utca emberében is. Mai elmélkedésünkben – új műfaj szárnyait bontogatva – két elképzelt gondolatsort olvashatunk.
Időpont: Pünkösd előtt öt nappal. Helyszín: a jeruzsálemi templom kapuja. Szereplők: a tanítványok.
Tanítványok:
Az Úr megmondta nekik: maradjanak Jeruzsálemben. Hát maradtak. Megmagyarázhatatlan öröm és békesség uralja őket. Sokat imádkoznak. János Márkék házában, amit csak felháznak emlegettek maguk közt. De a templomban is. Micsoda alkalmak voltak! Imádták Izrael Istenét, aki elküldte a Fiút, akit ők maguk – micsoda kiváltság, és micsoda élmények – három évig ismerhették. Most előrement. De megígérte, hogy nem hagyja őket magukra, elküldi a Pártfogót. Ő majd segít abban, hogy mit is csináljunk. Ez megnyugtató. És persze izgalmas is. Hazafelé menet az Ékes kapunál távoznak. Egy koldus. Nem tegnap, meg azelőtt is itt ült? Ja, persze. Adtunk is neki egy kis kenyeret…
A koldus:
Ma is kihoztak. Valahogy csak lesz. Tegnap is volt, ma is lesz. Bár néhány hete olyan furcsa gondolatai vannak az embernek. Itt van ez a názáreti Jézus. Láttam párszor. Állítólag reménytelen eseteket gyógyított meg. Sőt, halottat támasztott! De már késő. Megölték, kereszten. Én meg itt vagyok, negyven éve – simogatja meg érzéketlen, hideg, hasznavehetetlen lábait. Valahogy mégiscsak közel kellett volna hozzá férkőznöm, vagy megkérni valakit, szóljon nála az érdekemben. … Sziklasírba tették, és néhányan azt rebesgetik, feltámadt. Asszonybeszéd! A katonák szerint ellopták a tanítványai. Nagy a csend az óta. Ez is lecseng majd, mint minden Messiás-lárma. Na, lássuk, miből élünk! – és szánalomra méltó tekintettel belenézett a járókelők szemébe.
Pünkösd – a Szentlélek kitöltetése – után képzelt történetünk szereplőinek élete valóságosan megváltozott. Micsoda életsorsokat átrendező erő van az Isten Lelkében! A mindennapok szürke egyhangúságát töri meg tanítványnál, Jézust még nem ismerőknél egyaránt. Legyen áldott ezért az Atya-Fiú-Szentlélek Isten! Ámen!
Szólláth Imre Rudolf
2020. május 26.
