Isten sokféleképpen szól hozzánk. Az a kérdés, meghalljuk-e a hangját és engedelmesek leszünk-e azt elfogadni. Ő szól igéje által, ének szavai által, testvéreken keresztül. Hozzám is szólt az imaházban, amikor énekeltük az egyik éneket, és az ének utolsó mondatát, amely így hangzik: “Múltad Övé, új életért jöjj, és add át szívedet.” Azonnal megfogalmazódott bennem, hogy tollat vegyek a kezembe, és papírra vessem azt, hogyan érintett engem: “…múltad Övé!” Egyenesen átvillantak előttem életem eseményi gyermekségemtől mostanáig, és volt sok olyan, amelyért érdemeltem volna büntetést. És azok az élet könyvébe be vannak írva, nem csak az enyémek, hanem mindenkié: “És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittatnak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.” (Jel 20:, 2) De hála a mi Megváltónknak, hogy van lehetőség rendezni a múltunkat. “Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid 4,16) Tehát egy feltétel van: jöjjünk a mi Drága Jézusunkhoz, aki meghalt a mi bűneinkért, bűnadósságunkat kifizette, és nem emlékezik meg róla. (Zsolt 103,12)
A fent említett ének másik mondata: “…új életért jöjj, és add át szívedet.” Új élet nélkül nincs új haza, új életünk csak akkor valósul meg, ha átadjuk annak, aki azt kéri. “Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!” ( Péld 23,26)
Egy másik ének szava így hangzik: “Engedd Jézust a szívedbe, életed Megmentőjét. Benne van az örök élet, s ez az élet lesz tiéd.” Az új életnek ismertető jele van, van öröme, van igaz szeretete, van reménysége, van hite, hogy e földi lét után van hely készítve számára, és várja azt, aki megígérte, hogy jön az övéiért.
Kedves Olvasó Testvérem! A mi Megváltónk az Ő ígéretét be fogja váltani, várjuk Őt türelmesen, kérjük Szentlelke vezetését, és Ő erőt ad az akadályok leküzdésére. Végezetül atyámfiai, legyetek erősek az Úrban.
Szilágyi András† (Aranyosapáti)
(Forrás: Varsányi Templomőrző, 2003, karácsonyi szám)
