„Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván, mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartania.”
ApCsel 2,23-24
Az első hivatalos prédikációból, Pétertől olvashattuk ezeket az igéket. Jellegzetessége, hogy összekapcsolja a nagypénteki és a húsvéti eseményt, amit nekünk is összekapcsolva kell látnunk, mai hívőknek.
Péter azt mondja, hogy mindaz, ami nagypénteken történt és ahogyan történt, Isten rendeléséből, tanácsából történt. Ezt támasztja alá az ApCsel 4,27-28 is „Mert a Te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék.”
Isten tehát eleve elrendelte azt, hogy Fia el fog jönni erre a földre és meg fog halni. Mi vajon és az emberek, így 2021-ben megértjük-e ezt, hogy Jézus azért jött-e Földre, hogy kereszthalált haljon értünk? Nem csak szép dolgokat tanítani jött, nem csak példát mutatni, hanem határozottan meghalni! Isten irányított mindent, tehát nagypénteken is elfogatásától kezdve, Jézus pedig engedelmeskedett, mondván: „Én oda adom az életemet,…. senki sem veheti el tőlem, én magamtól adom oda…. Ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” Jn 10,17-18.
„gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek”
Ez azt jelenti, hogy bár Jézus az Isteni terv szerint halt meg a kereszten, de nem menti fel az embereket a felelősség alól, ami őket terheli a haláláért. Ezért mi is felelősek vagyunk!
Péter olyanokat is felelőssé tesz Jézus haláláért ebben az igében, akik ott sem voltak, mert csak most jöttek Jeruzsálembe, a zsidó aratási ünnepre, két hónappal Jézus halála után. De azt látjuk, hogy senki sem tiltakozott, hogy „kérem, mi itt sem voltunk”, sőt a 37. versben szinte rájuk szakad a felismerés és az a tudat, hogy ők Isten követét ölték meg a „fán”, mi lesz most velük. A legrettenetesebb pedig az, hogy nem tudta magát kivonni a felelősség alól az ember.
Nagypéntek terhe éppen ez: szembenézni azzal, hogy „megöltük” Jézust. Lehet, hogy ez a kifejezés erős, de akár úgy is mondhatjuk, hogy „kiöltük” magunkból, vagy környezetünkből Jézust. (Engem ne irányítson, nem adom át az irányítást az életem felett!)
Testvérem! Él-e benned Jézus? Igazán él?
Él a szívedben, gondolkodásodban, az embertársadhoz való viszonyodban, a cselekedetedben, a családi életedben, a munkádban? Igazán él? Mások érzik azt, hogy Jézus él benned? Jézus vajon mondhatná-e rólunk, hogy igazi követői vagyunk, és hasonlítunk rá? Vagy mi is megfeszítjük őt nap, mint nap? Jézus kérdezi ma: hol van belőled a szeretetem? A lelkem? Nem tüntetjük el néha Őt az életünkből, hogy ne tudja a mi dolgainkat?
„Gonosz kezeitekkel megölétek” – mondja Péter. Felelősség ez, és ez az az élet, amit választottunk!
Jézus halála nem bukás volt, hanem győzelem! (24. vers)
Isten szeretetének, kegyelmének, segíteni akarásának megnyilvánulása, vagyis: Megváltás! (Kol 2,3-15) Hogy számodra is az legyen (és az lett) két dolog szükséges: 1. Ismerd el, hogy te is megfeszítetted Őt! Következzen a bűnbánat és bűneink beismerése. 2. Isten ott a keresztnél egy cserét kínált „hozd ide a bűneidet Istennek, Ő pedig odaadja érte cserébe Jézus igazságát, szentségét.” Tedd le bűneidet a keresztnél és örök életet kapsz. Örök életet, és ami már itt jár vele: erőt, békességet, örömet, új életet.
Ezt kapod a bűnödért, ha igazán elhozod a kereszthez, és leteszed azt!
Ámen!
Adjunk hálát azért, hogy értünk is meghalt az Úr Jézus és a mi bűneinket is magára vette! Imádkozzunk azért, hogy a megfeszített és feltámadott Úr Jézus Krisztus éljen bennünk, és ez nyilvánvaló legyen embertársainknak is!
S.A.
