18Miért tart fájdalmam szüntelen, miért nincs gyógyulás súlyos sebemre? Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak, amelynek nincsen állandóan vize.
19Erre így szólt az ÚR: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz.
Jer 15.
Súlyos vélemény Istenről: „Olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak…” Jeremiás személyében egy olyan ember áll előttünk, aki – ha érzelmileg időnként meg-megingott, alapjába véve – az egyik leghűségesebb szolgája az Úrnak. Egész életét arra az egyetlen lapra tette fel, hogy közösségben legyen Istennel, meghallja, amit mondani akar neki, és engedelmesen véghez is vigye azt. Negyven év kemény szolgálat jellemzi Jeremiás életét. És most mégis ezt mondja…
Minden hívő ember életében eljön az az idő, amikor valami hasonlót él át (arról most nem kívánok beszélni, hogy sokszor inkább saját hűtlenségünk, oda nem szánásunk, bűneink akadályoznak bennünket Isten érzékelésében). Szeretjük, de valami oknál fogva mégsem halljuk, érzékeljük őt. Jeremiás könyvét olvasva nem tűnik úgy (bár egészen konkrétan nehéz kijelenteni), hogy Isten hosszú ideig nem szólt hozzá, és emiatt érezné Istent csalókának. Viszont körülményeire nézve abszolút lehetett ilyen érzése. Hogy lehet, hogy ő mindent megtesz, amit Isten kér tőle, és mégis annyi baj, szenvedés (konkrétan fröcsögő ellenszenv, később merényletek terve, majd megverés, kaloda, stb.) éri?
Majdnem mindegy, hogy körülményeink alakulása miatt, vagy Isten hangjának nem hallása miatt támadnak hasonló gondolataink. Jó olvasni a Bibliában azoknak a személyeknek a történetét, akik átmentek ezen. Mert a vége minden esetben az volt (és ma is az), hogy Isten nem marad néma. Nem marad a színfalak mögött.
Most sem marad. Megszólal Jeremiás felvetésére, kicsit ijesztő is. „Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj.” Amit Jeremiás beszél, az értéktelen gondolat. Bűnös gondolat. A Sátán sugallata. Időnként minket is megkísért.
Inkább imádkozzunk együtt a 130. Zsoltár írójával: „Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.”
Szólláth Imre Rudolf
2020. május 6.
