„Történt abban az időben, hogy Júda elvált testvéreitől, és csatlakozott egy adullámi emberhez, akinek Hírá volt a neve.”
1Móz 38,1
„Amikor Józsefet Egyiptomba vitték, megvásárolta őt az izmáeliektől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka.”
1Móz 39,1
Mózes első könyvének 38. és 39. fejezete Jákób két fiáról szól: az egyik Júda, a másik József. A két testvér életének egy-egy szakaszáról a következőképpen tudósít a Biblia ezekben a részekben:
- Júda a szülői háztól és testvéreitől távol, idegen környezetben van. Ebben a környezetben találkozik egy Hírá nevű emberrel (1. vers), majd megtudjuk, hogy feleséget is talál magának. Az asszony nevét nem tudjuk, csak azt, hogy a kánaáni Súa lánya (2.vers). Három gyermeke születik Júdának ebből a házasságból (3-5. vers). A 6-10. versek között Júda két idősebb fiának házasságáról és a fiúk elvesztéséről olvashatunk. A 38. rész további versei Júda özvegységéről és Támárral való kapcsolatáról tájékoztatnak.
- József, Júdához hasonlóan távol van a szülői háztól és a testvéreitől. Miután eladják Egyiptomba, Potifár házába kerül (1. vers), ahol megállja helyét és egyre több mindent bíznak rá (2-6.vers). Amikor viszont Potifár feleségének közeledését visszautasítja, börtönbe kerül (7-20. vers). A 39. rész végén azonban, a fejezet elejéhez hasonlóan, arról olvashatunk, hogy József az idegen környezetben miként él Istennek tetsző életet.
Mint láthatjuk, a legfőbb hasonlóság Júda és József életének ezen szakaszában az, hogy mind a ketten idegen környezetben vannak, távol az otthonuktól. Nagy különbség van azonban abban, hogy ezt a távollétet hogyan élik meg. Három területen keresztül vizsgáljuk meg ezt a következőkben:
- viszony a világhoz, a környezethez: Júda hosszabb távú barátságot köt Hírával (1Móz 38,1,12,22-22), feleséget is az idegen környezetben választ magának és gyermekeinek is (1Móz 38,2-10). Ezzel ellentétben Józsefről nem olvasunk olyat, hogy Potifár házában, vagy a börtönben bárkivel is barátságot kötne, még érdekből sem.
- viszony az anyagi javakhoz: Júda valamekkora vagyonra tesz szert. Az 1Móz 38,12 szerint egyszer épp az ő juhait nyírták, tehát nyájjal rendelkezett, igaz, ennek méretét, számosságát nem írja a Biblia. Júdának az anyagiakhoz való viszonyával kapcsolatban érdemes megnézni azt is, hogy mit jelentek azoknak az embereknek a nevei, akikhez Júda csatlakozott. Hírá jelentése: nemes, előkelőség. Suá jelentése: jólét, szerencse, boldogság, gazdagság, jó előmenetel; segélykiáltás. Józsefet vizsgálva viszont azt láthatjuk, hogy ő nem magának gyűjtött, hanem Potifárnak, akinek az így gyarapodó javaiból József nem tartott meg magának semmit (1Móz 39,3-6).
- viszony a kísértő vágyhoz: mind a két testvérnek lehetősége van parázna kapcsolatot létesíteni. Júdának Támár kínálja fel magát, míg Józsefnek Potifár felesége. Júda már az első adandó alkalommal belemegy az alkalmi kapcsolatba (1Móz 38, 13-16), míg József rendszeresen elutasítja a feléje közeledő asszonyt (1Móz 39,10), végül pedig ruháját is otthagyva elfut tőle (1Móz 39,11-12).
Vajon mi okozta azt, hogy Júda és József, akik egy családból származnak, az idegen környezetben ennyire eltérően viselkednek? Két okot látok erre:
- Istennel való kapcsolat: Júda esetében az Úr neve csak akkor kerül említésre, amikor fiait elmarasztalja az Ige (1Móz 38,7,10). Amikor Józsefről olvasunk, akkor láthatjuk egyrészt az Úr támogatását (1Móz 39,2-5,21-23), és József Istenhez való ragaszkodását (1Móz 39,9). Józsefről elmondható, hogy nem az előkelő emberekkel, hanem az Istennel való kapcsolatot tartotta fontosnak, míg Júda a világgal való barátságot. Jakab így fogalmaz ebben a kérdésben: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.” (Jak 4,4)
- ragaszkodás az atyai házhoz és a testvérekhez: amikor Júda életét tanulmányozzuk, arról olvashatunk kétszer is, hogy ő csatlakozott valakihez (Hírához – 1Móz 38,1, majd később a paráznának öltözött Támárhoz – 1Móz 38,16). Ez Júda döntése volt, nem kényszerítette erre senki. József viszont szívesen maradt volna az övéivel, őt akaratán kívül eladták és elvitték Egyiptomba.
Kedves testvérem! Júda és József története többezer éves, de ma is aktuális. A világ bennünket is csábít, el akar szakítani Istentől, az Atyai háztól és a testvérektől, a gyülekezettől. Ha Júda módjára gondolkodunk, akkor könnyen eltávolodhatunk mi is. Ez meg fog látszani kapcsolatainkon, az anyagiakhoz és a kísértésekhez való viszonyunkon. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy akaratunkon kívül kerülünk távol a gyülekezettől, szeretett testvéreinktől. József példájából láthatjuk, hogy nem törvényszerű ilyenkor Istentől eltávolodni, van lehetőség a megmaradásra. Bár a mai vírushelyzet fizikai távolságtartásra kényszerít, nem természetes az, ha emiatt a hitben hajótörést szenvedünk. Tegyük magunkévá Pál Timóteushoz intézett szavait: „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek.”(1Tim 1,19)
Végezetül Isten kegyelmére szeretném még felhívni a figyelmünket. Bár Júda a fent leírtakban eltávolodik, végül mégis visszamegy a családjához. Ezt abból tudhatjuk meg, hogy amikor a nagy éhínség bekövetkezik Kánaán földjén, Júda is elmegy élelemért a testvéreivel (1Móz 42,3), később pedig ő győzködi édesapját, Jákóbot, hogy engedje el Benjámint (1Móz 43,3-4, 8-10). Isten kegyelmét azonban még inkább megláthatjuk abból, hogy a Mt 1,3-ban Júdát is megtaláljuk a Megváltó ősei között. Ahogy a bibliai időkben, úgy ma is van lehetőség visszatérni Istenhez és a gyülekezethez. Ha eltávolodtunk, jöjjünk vissza addig, amíg ezt Isten az Ő kegyelméből megengedi! Ámen
Szalacsi József
