1Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak: 2Indulj, menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet. 3Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen a korongon dolgozott. 4De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta.5Ekkor így szólt hozzám az ÚR igéje: 6Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az ÚR. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében. 7Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kigyomlálom, lerombolom és elpusztítom. 8De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam zúdítani rá. 9Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és elplántálom. 10De ha azt műveli, amit rossznak látok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni.
Jer 18.
Na, tessék! Isten úgy bánik velünk, emberekkel, ahogy akar! – kiálthatnánk fel, de akkor nagyon bölcstelen következtetést vonnánk le Istenről. Illetve maga a mondat igaz, de pontosan Jeremiásnak a fazekasműhelyben tett látogatása igazolja, hogy ebben az esetben nagyon is kötött pályán mozog Istennek ez az „ahogy akar” hozzánk való viszonyulása.
Mit is akarok ezzel mondani? Azt, hogy Isten választott népével, az Egyházzal, annak egy helyi gyülekezetével bármi megtörténhet. A felvirágozása és a hanyatlása is.
Helyünkön vagyunk? Nagyszerű! Maradjunk is meg az Úr szeretetében, kizárólagos követésében, neki való engedelmességben. Vagy nagyon is eltávolodtunk? Vigyázzunk, ha nem változtatunk, még rosszabb lesz a helyzetünk. De ha belátással leszünk, bűnt bánunk, rendezzük az életünket, nem a még rosszabb következik, hanem egészen valószerűtlen, mégis valóságos módon jó irányt vesz életünk. Bármi lehet bármelyik gyülekezettel. De a kimenetel nem Isten szeszélyes kedvétől, hanem a mi Őhozzá való hűségünktől és ragaszkodásunktól, vagy épp annak hiányától függ.
Istennek ez a hozzánk állása egyszerre figyelmeztető és egyszerre bátorító.
A választott nép Jeremiás idejében sajnos így döntött: „Nem érdemes (megjobbítani útjainkat, megtérni)! Mi már csak a magunk gondolatai után megyünk, és megátalkodott, gonosz szívünk szerint élünk! (18,12)
Szólláth Imre Rudolf
2020. május 8.
