Tartsd a célt!

“Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”
Mt 6,19-21

Idézett igénk utolsó verse arról szól, hogy ami a szívemben van, az a legnagyobb érték számomra: „Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” Jézus Krisztus megmondja, hogy nagyobb érték az Atya véleménye, mint az embereké, hiszen Ő látja azt a jót is, ami az emberek előtt rejtve marad, és nyilvánosan fizet érte. Az igazi, meg nem romló, el nem rozsdálló, időtálló, elveszíthetetlen kincsek ugyanis láthatatlanok, mert nem földiek, hanem mennyeiek. Jézus Krisztus szerint kizárólag ezeket érdemes gyűjteni.

Amikor Jézus a mulandó földi kincsek gyűjtése helyett a maradandó mennyeiek megszerzésére biztat, nem valami jó dolog helyett ajánl valami még jobbat, hanem a rossz helyett ajánlja a jót. Akinek az a célja, hogy itt a földön elérje a komfortos életet, a hatalmat vagy az élvezetek paradicsomát, az ezzel lemond az igazi kincsről. A kettőt együtt elérni ugyanis nem lehet, mert az utak, amelyeket hozzájuk vezetnek, ellentétes irányba tartanak. „Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” (Máté 6,24) Aki nem törekszik mennyei kincsekre, az eltéveszti az emberi élet egyetlen értelmes célját. A bűn szó az eredeti görög szövegben azt jelenti: céltévesztés. Mindenki számára világos, hogy ha egy utas eltéveszti a célt, akkor nem jut el oda, ahová szeretett volna menni. Amikor valaki földi javakért lemond a mennyeiekről, végzetesen eltéved.

A céltévesztés nemcsak a célba érkezést hiúsítja meg, hanem tönkreteszi földi életünket is. A mulandó javakért való sóvárgás és törtetés önzővé teszi a szívet. Az önző emberi szívből pedig önző életvezetés, magunk csinálta önző, változékony és mulandó erkölcs fakad. Jézus Krisztus azért jött, hogy helyreállítsa, amit a bűn elrontott. Először az Istennel való kapcsolatunkat állítja helyre személyes életünkben. Ezzel az ember élete célt és értelmet kap: most már van miért élni. Az összes többi cél ezzel értelmét veszti. Az önzést a szeretet váltja fel. Ebből egy új értékrend születik, amelynek középpontjában Ő maga van. Őérte, az Ő országáért vállalható a szenvedés, az üldözés. Őérte háttérbe lehet szorítani a személyes sikereket, az anyagi boldogulást és sok más egyebet. Akivel mindez megtörténik, az már nem ugyanaz az ember, aki az előtt volt, az már újjászületett ember. Az újjászületett emberre – ha enged a Szentlélek irányításának – egyre inkább Jézus erkölcse és jelleme lesz jellemző.

Ebben a helyzetben se feledkezzünk meg arról, hogy számunkra mi a cél és melyik az-az út, amin végig kell mennünk! Ha letévedtünk volna az útról, kérjünk Istenünktől helyreállítást és Ő adni fogja az Ő kegyelméből. Ha pedig rajta járunk, imádkozzunk azért, hogy továbbra is őrizzen és óvjon meg bennünket, hogy amikor eljön életünk vége, akkor célba tudjunk érni és így koronát nyerhessünk.

Legyen így mindannyiunk életében. Ámen.

ifj. Herczegh Sándor

Oszd meg másokkal!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email