12Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. 13Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.
Fil 3,12-14
Eric Liddell (1902-1945) skót misszionárius, atléta, rögbijátékos, az 1924-es nyári olimpia 400 m-es síkfutás versenyszámának olimpiai bajnoka. Mindössze 43 évet élt, agytumorban halt meg. Utolsó két szava így szólt: „Teljes odaadás.”
Hogyan valósult meg ez Eric Liddell életében? Amikor kiderült, hogy az olimpiai játékokon a 100 m-es síkfutás versenyszámát vasárnapi napra ütemezik, egyértelműen úgy gondolta, és úgy is döntött, hogy a nyugalom napját ő az Úrnak szánja, és nem hajlandó futni. Döntése megdöbbentette a környezetét, de ahhoz sziklaszilárdan ragaszkodott. Végül az olimpiai bizottság felajánlotta, hogy indulhat két másik számban. Eric a 400 m-es síkfutást választotta. Eredménye az egész világot megdöbbentette: világrekordot döntve, 5 méterrel maga mögött hagyva az ezüstérmes versenyzőt elsőként szakította át a célszalagot.
Az olimpiai győzelem után – amivel egyértelműen Istennek szerzett dicsőséget – 1925 és 1943 között Észak-Kínában végzett misszionáriusi szolgálatot. „Mi mindannyian misszionáriusok vagyunk. Bárhol is vagyunk, vagy Krisztushoz vezetjük közelebb az embereket, vagy eltaszítjuk őket Tőle. Isten királyságának dolgozunk” – szólt ars poeticája. Az elesettekkel való törődésen és a sport népszerűsítésén, tanításán keresztül vitte közel az emberekhez az evangéliumot. A második világháború idején is az egyre veszélyesebb hellyé váló Kínában maradt.
Nos, Eric Liddell megélte Pál apostol tanítását. Futóként is jól ismerve a képet, a lelki életére is egy teljes erőből befutandó pályaként tekintett. Egyikünk sem tudja, mennyi ideje van, Ha felkelünk, kapunk egy új napot/rajtot, amikor nekirugaszkodhatunk Isten országénak a képviseletére és építésére. Jellemzi-e életemet a teljes odaadás? Az odaszánásnak jó néhány fokozata létezik. Lehet téblábolni is. És teljes erőből futni. Sőt: saját erőnket kevésnek tapasztalva (ehhez a ponthoz hamar eljuthatunk) Isten erejével élni az életünket, építeni az Ő országát! „Az első 200 méterben mindent beleadtam, de a második 200 métert csak Isten segítségével tudtam végigfutni.” – nyilatkozta Eric a 400 m lefutásának élményét. Isten segítsége nélkül nem menne…
Zárjuk most le azt, ami mögöttünk van, és dőljünk bele a kegyelmi időbe! Mindezt azért, mert Krisztus minket is megragadott, és közben tapasztaljuk meg, hogy olyan feladatokra is képessé válunk, amihez saját erőnk és képességünk kevés.
Szólláth Imre Rudolf
