Az Ilki Baptista Gyülekezet 1923-ban alakult Vass Ferenc munkája nyomán. Jelen pillanatban a kis közösség kevesebb, mint tíz főből áll. Különbözőek vagyunk, de Isten eggyé tesz, Jézus Krisztus összeköt minket. Ő megbocsátotta bűneinket, és szeretetével, igazságával vezet minket nap, mint nap. Szeretnénk Isten segítségével a hitet komolyan vevő, gyakorló keresztények lenni. Ehhez legnagyobb segítség a Bibliában olvasható kijelentés, aminek tanulmányozását és megvalósítását létfontosságúnak éljük meg.
A Petőfi utcai imaházban hetente három nap találkozunk. Szerdán délután bibliatanulmányozó, szombaton 14.30-tól gyermek- és ifjúsági alkalom, vasárnap 10 és 14 órától istentiszteleti alkalom vár az érdeklődőkre. Isten igéjének üzenete mellett az imádságban hozzá kiáltás, egymásért és a településért való könyörgés minden alkalmunkat jellemzi.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Kapcsolat:
Hernádi Mátyás (diakónus) +36 20 775 9309
4566 Ilk, Petőfi utca 7.
A gyülekezet alakulásának története
Az ilki gyülekezet a nagyvarsányi baptista hívők bizonyságtétele nyomán alakult. Egyik képviselője az eslő ilki baptistáknak Vass Ferenc, aki a következőképpen vallott Istennel való találkozásáról:
Húszéves már elmúltam, s mint a többi falumbéli fiatal – főleg hétvégéken – én is a tánciskolába jártam szórakozni. Annyira szerettem táncolni, hogy még a táncmesternek is segítettem tanítani. 1922 telén egy alkalommal a tánc közbeni szünetben egy bizonyos Gergely nevű jómódú gazda hibás beszédű fia közölte velünk, hogy egy új vallású ember jött át Nagyvarsányból az ő apjához szénát vásárolni. “Tudjátok – mondta hangosan –, sok szénánk van s az apám megmutatott neki egy eladásra szánt kazlat. Ez az ember, amikor körüljárta, majd belenyúlt, s megnézte milyen kemény a kazal, kihúzott belőle egy marékkal és megszagolta, majd ezt kérdezte édesapámtól: Gergely úr, hány szekérrel van ebben a kazalban? Apám ráfelelt: Úgy tudom, hogy kilenccel, vagy talán nyolccal?! Ekkor a varsányi ember azt mondta: Ebben tíz szekérrel van! Ekkor apám kihívott s megkérdezte, fiam hány szekérrel van ebben a kazalban? Tízzel! – válaszoltam. Ekkor apám odafordult a varsányi emberhez: Hallja Szűcs, mennyit ad ezért a kazalért? Az megmondta, hogy mennyit szánt rá. No, odaadom magának – mondta apám –, mert magának jobban hiszek, mint magamnak! – Hallottatok ilyet? – kérdezte tőlünk a dadogós Gergely fiú. S ezek most itt vannak valamelyik házban, hogy istentiszteletet tartsanak. Ebbe az új vallásba hívogatnak.” – Ez az elbeszélés engem egyszerűen térdre kényszerített! Amikor hazamentem, elmondtam édesapámnak, amit hallottam. Ô kételkedve fogadta. – Másnap vasárnap volt. Én a szobánkban lévő Mária-kép elé térdepeltem, amit életemben először tettem meg odahaza. Imádkozni kezdtem, de nem betanult imádságokat mondtam, hanem sírva fohászkodtam: “Istenem, tégy engem olyan becsületes emberré, mint az az új vallású ember, aki a maga kárára is olyan becsületesen és az igazságnak megfelelően alkudott!” – Ez volt az első döntő lépés megtérésem útján.
Forrás: 2009. Jó Pásztor 9-10.