A Nagyvarsányi Baptista Gyülekezet olyan, mint egy nagycsalád. De nem elsősorban azért, mert kiterjedt rokoni kapcsolatok kötik össze az ide járókat. Sokkal fontosabb, hogy Isten kegyelméből hozzá, mint Atyához, egymáshoz pedig, mint testvérekhez kapcsolódhatunk, és életünk minden területén igazságban járhatunk. Szeretnénk, ha ez az új állapot határozná meg egész életünket!
Gyülekezetünk olyan sokgenerációs közösség, ahol a kisgyermekektől a legidősebbekig mindenki otthon és szeretve érezheti magát. Együtt akarunk Istennel találkozni, belőle erőt meríteni a hétköznapokhoz, és együtt akarunk engedelmeskedni is neki. Ahogyan átéltük Isten befogadását, úgy szeretnénk mi is befogadni másokat.
Sokféleképpen találkozunk. Istentiszteleti alkalmaink vasárnap 9.30 és 17 órától vannak, a gyermekek 9 órától külön is összejönnek bibliai történetek megismerésére, éneklésre, játékra. Az ifjúság szombaton 17 órakor találkozik, csütörtök délutánonként pedig bibliatanulmányozó alkalom várja az Isten igéjét tanulmányozni vágyókat. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!
Kapcsolat:
Sebestyén Attila (gyülekezetvezető presbiter) +36 70 318 3093
4812 Nagyvarsány, Kölcsey utca 4.
A gyülekezet alakulásának története
A nagyvarsányi misszió keletkezése eltér az addig szokásostól. Ide nem nyugat felől érkezik a baptista hit és misszió, hanem kelet felől, Oroszország felől. Az I. világháború viharos eseményei által két nagyvarsányi származású katona orosz földre, Murmanszk környékére került hadifogságba. Szűcs B. András, családos férfi és Szűcs Pál, legényember volt e két fogoly. A fogolytáborban volt egy Elek Péter nevű társuk is, aki Avasújvárosból származott: már megtért ember volt, Hajdúböszörményben merítkezett be, ismereteink szerint 1911-ben. Az ő, és lehet, hogy más ismeretlen fogolytársak hívő bizonyságtételére a két Szűcs megtért és hitre jutott. Szűcs András a kola-félszigeti Murmanszk egyik gyülekezetében bemerítkezett hitvalló keresztséggel.
Az említett varsányiak kapcsolatba kerültek az ott élő orosz és szibériai hívő testvérekkel, gyülekezettel, akiktől sok lelki erőt és bátorítást kaptak. Majd négy fogságban töltött év után megkapták a hazautazási engedélyt.
Mivel otthon az ország a háború által kimerülve, a polgári demokratikus forradalom küszöbén állt, így minden keletről jövő ember gyanús volt. Hazavezető útjukon a határon a két Szűcsöt letartóztatták, és halálos ítéletet hoztak felettük. Jóváhagyás és végrehajtás végett Kassára vitték őket. Ám a kassai bíróság egyik embere tudta, mi a különbség bolsevik és baptista között, ezért a halálraítélt embereket szabadon bocsáttatta. A hazajövetelük 1918 októberének a vége előtt történhetett.
Hazatérésük után rövid időn belül, hazafiasságukat bizonyítandó, munkaszolgálatra jelentkeztek. Ezt az időt Munkácson töltötték. Néhány hét múlva már ismét itthon voltak, vagyis 18 novemberében. Munkácson tartózkodásuk ideje alatt felkeresték őket azzal az üzenettel, hogy idegen haza ne merjenek jönni, de ők, amikor hazajöttek, nem tehették meg azt, hogy szívüknek Istenben megtalált öröméről hallgassanak. Kiderült róluk, hogy nem valami veszélyes emberek ezek, hanem imaéletre, istenfélelemre hívogatnak. Akkor pedig már ezek lettek szálkák a névleges keresztyének szemében. Először saját családjuk volt az életük kritikusa, figyelője, később pedig lettek követőik.
Szűcs Andrásnak sikerült saját családjában úgy munkálkodni, hogy az első összejövetelek mindössze néhány fővel ott kezdődtek meg. Ismeretünk szerint első ízben 1918. november 12-én volt istentiszteletük. Később a családnak terhes lett az otthoni összejövetel, és új helyszínt kellett keresni.
Szűcs Pál megismerkedett az ekkor már néhány éves nagydobosi baptista közösséggel, rajtuk keresztül pedig hír ment Nyíregyházára Sallay Lászlónak az alakulófélben lévő varsányi baptista misszióról. Így néhány héten belül a nyíregyházi és nagydobosi baptisták által is látogatott hely lett Nagyvarsány.
Szűcs Pál 18 karácsonyán Hajdúböszörménybe ment, hogy bemerítkezzen. Elkísérte Szűcs András is, de mire hazajöttek, András bácsi holmija ki volt rakva az udvarra. Így csendben felszedte a motyóját, és elment az apjához lakni egy időre. A gyülekezet pedig helyet kapott id. Tótfalusi József házában. Egész télen ez volt az összejöveteli helyük. Buzgó közösségi építőmunkába fogtak már e téltől kezdve. Sokszor éjfélig is eltartottak a bibliázgatások, éneklések, társalgások. Volt olyan este, amikor 13 új éneket tanultak meg vendégeiktől. Gyakori vendég kezdett lenni Czine Ferenc, aki nagydobosi származású, hitbenjáró honvédőrmester volt. Megnyerő modorú, megjelenésű, lelkes igehirdető. Vendégként már ekkor jártak itt a Nyírség másutt munkálkodó baptista úttörői is. Ez a téli missziómunka nem maradt eredménytelen, mert tavasszal négy nőtestvér kérte felvételét és bemerítését.
Ismét változtatni kellett az összejöveteli helyet, és Tótfalusi Menyhért háza nyílt meg a gyülekezet előtt. Ekkor már román megszállás alatt volt a környék, és ez a baptistáknak is sok megpróbáltatással járt a kapcsolattartás, a pásztorlás terén. Korlátozva voltak az összejövetelek, vagy le kellett mondani azokról. Ebben az időben újra megtérők jelentkeztek bemerítkezésre. Sallay testvér egy kis dorgálásban részesítette Szűcs Andrást, amiért még mint fel nem avatott elvégzett egy bemerítést. Hasonló esetek jó rendben való lebonyolítása érdekében Szűcs Andrást 1921-ben Nagydoboson diakónussá avatták. Még 19 decemberében újból volt bemerítés, amit Sallay László végzett el. Az első menyegző hozott a kis nyájban egy napra egy kettészakadást, de másnap Elek Péter és Sallay László kibékítő szolgálata nyomán újra helyreállt az egység. Másnap a románok Vásárosnaménynál, ahol akkor a román határ húzódott, elfogták Sallay testvért. Estig fogva tartották, remélve, hogy mint “jólöltözött”, fizetni fog. Mivel ez nem történt meg, így visszatoloncolták Varsányba. Itt csodálkoztak is, meg keseregtek is a történteken, de este zsúfolt összejövetel volt.
Nemsokára a gyülekezet szállásadója, Tótfalusi Menyhért meghalt. Új helyet kellett a gyülekezetnek keresni. Több helyen is összejöttek, bérelt helyen is. Volt, ahol csak két hétig. Ez a kényszerű vándorolgatás felvetette a tagokban azt a gondolatot, hogy valahol imaházat kellene építeni. Voltak, akik ellenezték az építés gondolatát, de ennek ellenére az itteni földbirtokos, Roklicz úr telket adott az imaház építésére. Az imaház idő, pénz, erő áldozatát meghozva el is készült 1922-ben. Az imaház megnyitásán megjelenő nyíregyházi énekkar szolgálata a helyi ifjúságban is vágyat támasztott a karéneklés irányában. Az ekkor már 25 tagú gyülekezetnek a gyermekeiből 30-40 fős ifjúsága volt. Egy bizonyos Borsodi testvér kezdett idejárni Tiszavidról, és ő tanította klarinéton énekre és zenére a fiatalokat.
A lendületes fejlődés megkövetelte, hogy a gyülekezetnek helyi, működőképes vezetősége legyen. Így a 21-ben felavatott Szűcs András után 22-ben Szűcs Pált is felavatták, majd megjelent az időszakra választott vezetőség intézménye is. Általában évente volt újraválasztás, és ez a gyakorlat a negyvenes évekig megmaradt.
Forrás: A Nagyvarsányi Baptista Gyülekezet 80 éves történelme