Aranyosapátiban az első baptisták az 1920-as években alapították a közösséget, ami azóta is él, szereti és keresi az Istent. A gyülekezet sokáig házaknál, családokban, majd a Kölcsey utcai imaházban tartja az istentiszteleteket.
A gyülekezet ma kevesebb, mint tíztagú, de nagyon szeretetteljes, családias közösség. Minden vasárnap istentiszteleten találkoznak, ahol Isten bátorító, élethelyzetekben eligazító igéje mellett együtt adnak hálát Jézus Krisztus megváltásáért, kegyelméért és a Szentlélek vezetéséért. Rendszeresen imádkoznak a településen élőkért, a betegekért, szükségben levőkért. A kis közösségben sokszor megtapasztalták már Isten békességét a legnehezebb élethelyzetekben, és ennek bizonyságával erősíti egymást a testvériség.
A gyülekezet nagy szeretettel vár minden érdeklődőt alkalmaira! Pénteken 17 órától bibliatanulmányozó alkalom, vasárnap 10 és 14 órától pedig istentiszteleti alkalmak várják a közösségre vágyó lelkeket!
Kapcsolat:
Jóni István (gyülekezetvezető) +36 20 775 8236
varsanyibaptistak@gmail.com
4634 Aranyosapáti, Kölcsey utca 7.
A gyülekezet története
Édesanyám, Szilágyi Andrásné, Tóthfalusi Borbála Nagyvarsányból jött férjhez. Mindketten a református egyház tagjai voltak. Ám az orosz fogságból hazajött két Szűcs testvér újjászületett életének bizonyságtétele, amely igazi prédikáció volt, eljutott Aranyosra is. Édesanyám átadta magát az Úr Jézusnak, tehát az égi tűz kigyulladt. De volt tűzoltó is. A község jegyzője, a pap, a presbiterek mind rátámadtak apámra, hogy nem tud parancsolni egy asszonynak. Elcsúfítja az egyházat és a községet. Minden eszközt igénybe vettek, hogy megakadályozzák a szent munkát. Meghalt egy kétéves kisfiúnk, de nem engedték, hogy a temetőbe temessük, hanem azt mondták, temessük az árokpartra. A szolgabíró intézkedésére temettük el a testvéremet. Apám nem engedte, hogy házunkba jöhessenek a hívők, de édesanyám nem hátrált meg, imádkozott, mert nagy volt a harca, és erre kérte a varsányi testvéreket is. Nemsokára meg is jött a felülről valósegítség. Apám egy éjjel álmot látott, nagyon jajgatott álmában, mivel retteneteset álmodott. Édesanyám felköltötte, s kérdette, mi van vele? – Jó, hogy felköltöttél – szólt édesapám -, most már nem bántalak, s a hívők is jöhetnek a házamba.
Az Úr egy álom által elvégezte, és megtörte apám ellenállását. Ettől kezdve jöhettek a testvérek, és az érdeklődő helybeliek is hallhatták immár az örömüzenetet. Édesanyám volt az első, aki bemerítkezett 1923-ban. Pár éven belül új tagok is lettek: Czap Balázs, mint legényember, aki Szamosszegről nősült, Nagy Irmát vette feleségül. A következő megtérő Farkas János volt, és felesége, meg Erzsike leányuk. Így alakult meg a mi kis gyülekezetünk. Háznál volt az összejövetelünk, majd egy lakást vettünk a Kölcsey út 7. szám alatt, amelyet átalakítottunk imaházzá, ahol most él és munkálkodik az immár 76 éves gyülekezetünk.
Szilágyi András
(Forrás: Templomőrző 1999. november)